Bekapcsoljuk a számítógépet, kezünkbe fogjuk a mobilt, görgetjük a Facebookot, és ömlik ránk a virtuális térből az információ. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy naprakészen, sőt percrekészen tájékozottak legyünk, mégis könnyen elveszünk a rengetegben.
Másképp olvassuk a digitális tartalmakat, mint egy szakfolyóiratot vagy egy könyvet. Átfutó olvasást alkalmaz az agyunk, nem mélyedünk el a szövegben, csak átszaladunk rajta. Az interneten megjelenő hírek ezreinek befogadásakor az agynak nagyon gyorsan kell feldolgoznia rengeteg adatot. Az online térben csak a röviden, tömören megfogalmazott tartalmaknak van esélyük, mert jellemzően csak pár percig van jelen egy-egy látogató a weboldalon, aztán továbbkattint. Hiába óriási mennyiségű az információ, a kapkodva, sietve elfogyasztott tartalom befogadása felületes lesz. Mindenképpen érdemes azokra a megbízható, elemző hírforrásokra fordítani az időt, ahol releváns tartalmat találunk.
Sok a zavaró inger a digitális tartalom olvasása közben, beugró, mozgó reklámok, alul-felül, jobbról-balról újabb és újabb információk elolvasására buzdító ablakocskák megjelenése, figyelmeztető gilingalang, hogy új üzeneted érkezett, stb. Mindez megnehezíti, hogy megjegyezzük, rögzítsük a fejünkben az olvasottakat. A figyelem felszínes, töredezett marad, átsiklik a részletek felett, a gondolatok összevissza kalandoznak. Bár az ember általában hatékonyabbnak érzi magát, ha egyszerre többfelé figyel, több mindennel foglalkozik, ez egyáltalán nem segíti a koncentrációt, a lényeges információk kiszűrésének folyamatát.
Az internetet jellemzően nem mély információk megszerzésére használjuk, hanem célzottan, funkcionálisan keresünk. A közösségi médiában olvasott hírek pedig állandó reakciókra késztetnek, lájkolunk, kommentelünk, megosztunk, gyakorta olyasmit is, amit végig sem olvastunk...